Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 Vén  uzsorás te Elet minden  szemernyi  jóért szívod  vérünkből  a  pirosló  vért. Fogad  farkas   harapásként  éget s  tiszta    szívünkbe  lopva csepegtetsz  mérget. Sokszor  becsaptál,  de  kifogok  rajtad ellököm   hiú  csalóka  pompád és  hamis aranyad. Tehetem.  Dúsgazdag,,  büszke  Croesus  vagyok, sok  koldus  léleknek  szivem  aranyából, alamizsnát  adok. Én  a  hitványságot  is  jóval fizetem A zt  is  én  nevetem. .Könnyen  nevethetek !  m entől  többet  adok  Szivem  kincses  bánya    kapzsi  csákány Még  dúsabb  m aradok. ,Kiapadhatatlan   gazdag  kincsre  leltem  Fényes  arany felho  szín  arannyal   telten Lebeg  ragyogón,  sugárzón  felettem    Szórok,  pazarolok,  az  égből  ka p o tt  jóból ,úri keftelestol uri passziobol Vén  uzsorás, te Élet nem   kérek  lám   smmit,  nem  kell  tőled semmi nincs s  kedvem  uzsora  amatot  fizetni.

 Tükör  nélkül  még  el  vagy  valahogy, Csak  a  tükörbe  meg  ne  lásd  magad. Kerüld  a  tükröt,  bogy  ne  tudd  soba ,Arcod  mily  ráncos,  mily  szürke  bajad  !Amíg  nem  látod,  még  úgy  képzeled, Hogy  szemed  tüzes,  ajakod  piros  Tükörbe  nézni  tél  felé  menőknek A  negyvenen  tú l  —  bizony  m ár  tilos. így,  valahogy,  csak  áltatjuk  magunk  még. Érdek  bazudtat  még  szerelmeket .És  címért,  rangért,  biztos  özvegy  pénzért Játszanak  velünk  még  mézesheteket t .Csak  a  tükörbe,  oda  sose  nézz  be 5  annak,  ki  dícsér,  csak  igyjjy j  boldogan. 5 vigyázz, bogy tükröd meg ne mondja durván ,Hogy  ifjúság,  szerelem,  oda  va

 Az Idő dacos kölykei: az  órák rátérdepelnek olykor a szivemre s peregnek lelkem tavába a percek, mint sárgult levelek... Fürgén...  Zizegve. S elmúlt tavaszom siratom akkor vissza \,mikor szivemen dörömböl az Idő \a zord, kegyetlen, álmokat letipró rég holt vágyaknak kriptáit feszítő. Kedvem ilyenkor mintha gúzsba  kötnék, a lelkemen borús, mélázó csend ül. ..De jössz mosolygó, csókos ajkaiddal s szivünk, mint két hegedű, összecsendül .És muzsikál szórdinósan a csendbe szived s szivem ... Megállónak a percek s bókol, előttünk földig meghajolva, a vén Idő: kecses rokoko herceg.

 Mint tépett/föszlányú lobogószárnyak ,az égen apró felhőrongyok szállnak .Libegnek, lengnek, fagyán ,  tétovaés nem is tudják, merre és hova .Csak szállnak, szállnak. S nem tudják miért. Tán eggyé legyenek.  Tán semmiért .Mint a mezőn szétvert báránysereg, űzötten, gyáván, úgy kerengenék .Mi lesz velük ?  Új élet jön  megint ? Vagy már a Vég hűvös szárnya legyint  ?Mi jön ? Ki tudja ?  Ó, ki, Istenem  ?Jó volna már túllenni mindenen! Jó volna túl már a bús életen s békén élni a tiszta  Végtelen ötén pihenve,  boldog béke lágy karjain ringva, ahol csipkeágy édes nyugalma vár, fogad, becéz  !S hol minden örök, igaz és egész. A sok-sok felhő így gondolja ezt .De nem lehet.  És  halkan esni kezd.

 Egy  szomorún  szép  nyárutánzó  őszön mikor  a  rózsák  sápadt  szirma  pergett , lelkem  csodatüikrén  egy  drága  gyerek  képe jelent  meg .  .  . régi  ismerősöm. Ismertem  őt  gyermekkori  mesékből s  az  álmok  szárnyán jött  olykor  felém ,de  most  úgy  bukkant  váratlan  elém ,mint  drága  gyöngyszem  mély  tengerfenékből .Hogy kicsoda s hogy hívják ? .  .  . azt  csak  sejtem s  lelkem  tükrén  bár  képe  ott  ragyog, nevét  százszor,  ezerszer  elfelejtem .Ő  azt  súgja: „Én  a  Boldogság  vagyok I“ De  tudom,  hogy  rögtön  elveszejteném, ha  valamikor  nevét  kiejteném. 

 Egy ferfi  van  csak,  ki  szeret De  ritkán  ölel  engem Be  árva  a  szegény !   Egy- ferfi, aki  bennem él És  mégis  nélkülem  remél. Be  árva  a  szegény !   Egy  ferfi  aki  úgy  remeg ,Ha  néha  hozzá  elmegyek .Be  boldog  a  szegény!  Egy ferfiy, aki  — ha  ölel    így  szó l:  „Sohsem eresztlek el  !de  boldog  a  szegény1   —.

 Út  volt  az  utunk  bús  válasz-úton s  mint  magamat,  úgy  erezem  tudom ,hogy  nem  találkozunk  már  so ha többé És  sir  utánad  lelkem  éjjel-nappal ,zokog  vergődő özvegyi-bánattal .Sírván sirat,  mint  holt  asszonyt  a  párja .Bús  csókjaim  esőznek  még  reád;  borús  szerelmem  önti  záporát csók-záporát  rád,  mint  nagy  barna  felleg .Az  Isten  áldja  meg  a  lelkedet ,vidám  szerelmek járjanak  veled s  boldog  csókok  rajozzanak  körül. Virágozzék  az  ajkad  szép  szavakkal s  vig  csókokkal  és  kacagó javakkalál ala                    djon  meg  téged  az  élet  ura. És  kézen  fogva,  mint  a  gyermeket ,sétáljon  boldog, szép  élet  veled  utadra  szórva  összes  csókvirágát  .A  boldog  nap, ha  alkonyaira  bágyad:  boldog  csókokra  vessen  néked  ágyat és  boldog  holnap  ébresszen  megint fel. Mint  léc-kerités  kis  kenek  körül:  vidám  napok  kerítsenek  körül ;oltalmazott, mint  kertet  a  kerítés .S  kisérjen,  járjon  szüntelen  veled és  tartsa  fogva