Bejegyzések

Tegnap és ma

Kép
 egnap ilyenkor égett az arcom lobogott rajta csókjaid lángja ma sápadt, halvány keresztek bús könnybarázdák borulnak rája sírva.   Csókjaidért is, könnyeidért is csak engem vádol én bűnös lelkem. te bűnös nem vagy, én vagyok az csak Itt vagyok : állom, büntetés verjen.    Ha bűnhődni kell: én szolgáltam rá  neked csak értem kell tönkremenned s mikor könnyem hull, nem magamért hull siratom a te megölt, jó lelked.     És futok tőled, mint fut gyilkos áldozatától, akinek vére bűnös csók után égetőn hullott átkos szájára, gyilkos kezére. 

Kulonbozo lelkek

Kép
 Vannak fiatalos, nyílt szemű lelkek mindig újra kezdők , előre nézők valót ébresztők, tettre igézők akik nevetnek, mikor ölelkeznek.   Vannak alkonyos, záruló lelkek visszatekintők, altatók, végzők,  kik könnyen hagyják másnak a részük kik lehunyt szemmel, megadva szeretnek.   Hajnali lelkek, alkonyi lelkek ha találkoznak, ha ölelkeznek, bús gyönyör, vidám vérzés lesz a vesztük.   Keresztbe élők, átlózó lelkek bús kacaj, víg könny, ahogy szeretnek s esthajnal fényben ragyog a keresztjük.

Természeti csodák

Kép
 Tegnap még lomhán pihent a tenger mély,sötét, zafír-kéken, Egy felhő sem volt a tiszta égen.   A tovalengő sok halász-bárka vonzott a messzeségbe gyönyörű volt! Akár a mesékben.    A sötét narancsfák görnyedeztek aranyszín terhük alatt oly édesen,izzón sütött a nap.   A lábam elé szőnyeget hintett virágpilléknek hava, S a rózsafelhős sok mandulafa.   S míg néztem lassan,némán ,bolyongva  lágyan elálmodozva a szél illatuk agyamba hordta.   Édes csodáktól ittassá váltan bódultan jártam csók-szomjas, édes tavaszi lázban.     Ma? Ma nem süt a nap,  ma az égnek könnye szakad, s a tenger: síró morajló könny-áradat.

Interieur

Kép
  Homály szobánkban Öt múlt délután a kandallóban duruzsol a láng, s vörös rózsákat festeget a falra s vörös reflexet ver a fény reánk.   Árnyékok bújnak meg a szögletekben sejtelmesek, lilák és haloványok oly jól esik merengve nézni őket fáradt szemmel incselgő talányok.   Lábadozóm Az ágyat már legyűrtem most itt ülök a kályhánál.Még kába részeg, szédült a fejem, mámoros  egy beteg rab vagyok e kis szobába!   A falon karcsú, pajkos sziluettek kelnek csöndes, ütem nélküli táncba  oly isteni e kép az álmodozónak szerzője nincs, egy csönd románca.

A szó ami megbántott

Kép
 Eljön tudom az a nap egyszer, Melyen megismersz engemet, S nem fog többé maró szavad Csak úgy könnyedén, mosolyogva Megsebezni a lelkemet.   Derül még én rám is szivárvány, Mosolyog majd rám is az ég. S tudom : majd fogsz sírni rajta Amiért csacsogó édes ajkad Megbántott engem egyszer rég.   Csak egy röpke szó, mit Könnyedén kimondtál Félig komolyan és Félig tán nevetve És az az egy szó, mint lappangó, bús árnyék Ráfeküdt lelkemre.   Azóta sem éjelem Sem nappalom nincsen Lépten-nyomon kísér Az a bántó árnyék Vajon fogsz-e majd Úgy, mint egykor régen mosolyogni rám még Gondolkozz még ezen. .

Parki séta

Kép
Arany ruhás, fény-arcú nyári reggel Ültem beszédes lombú fák alatt Az égen át fehér felhő halad Lassú, alig látszó madár-sereggel   Míg lelkem fönt a távolban mereng el, Szememben íme földi kép fakadt Zöld tó füröszt rá hajló ágakat Tükrén fehér hattyú száll néma csenddel   Egyszer csak elfogott varázs-igézet Vajon mért reszket mind, amerre nézek? Pillámon, érzem, méla könnyű rezdül.   Az égen felhő, hattyú tó vizén Békült szívemnek csöndes rejtekén Fehér emléked száll lassan keresztül.  

Nyári kirándulás a hegyekben

Kép
 Milyen mesés gyönyörűség Barangolni völgyben, hegyen, Reggelenként azt se tudni Este hol hajtom le fejem.   Egyik helyről a másikra Bolyongani, lágy mámorban Érezni azt a szent érzést Hogy fürdünk a boldogságban.     Gyönyörködni vágyak nélkül Járni erdőn, völgyön, réten Könnyezni egy hangulaton, Nevetni egy semmiségen!   Kezünkben, kis botocskával A lelkünkben nagy jókedvvel Kerülni az embereket S beszélni a természettel!   Míg utamat lassan járom A lelkem száll bontott szárnnyal  Csak a lábam, az jár lassan A lelkem, az gyorsan szárnyal.   Van-e tisztább gyönyörűség Van-e párja ilyen nyárnak? Előttem is, mögöttem is, Hangulatok kelnek, járnak.   Vagy ki tudja ? Hátha utam Boldogan csak addig járom,  Szomjas szívvel megtaláljam  mindörökre a keresett párom.