Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

A Barni az  örökké morcos medvebocs   gyászosan szomorú, örökké ideges és boldogtalan. Morrr, morrr, morrr, morog -  morog Barni reggeltől estig. -Olyan csúnya itt. -Nem találok semmi ennivalót magamnak. -Jó volna , ha találnék  egy tavat , ahol maradhatnék, és horgászhatnék egész nap. -Mennyire unalmas - Uff ...uff Ebben az erdőben semmit nem lehet enni.Én aki úgy szeretem a halat,sehol a közelemben nincs egy tó sem ,hogy  halásszak.          - Barnitól  egy nap a   hosszú füles nyuszika akit mindenki csak  csak- Hepp-nek nevezett   , egy vidám és szemtelen nyúl megkérdezte tőle, szeretne hallgatni egy mesét egy aranyhalacskáról?          - Milyen történetet ? Milyen hal? Arany ? Nem akarok hallani semmi mesét én enni akarok!          - Hogyan? Nem olvastad az Aranyhal történetet? Barni -sokat veszítettél. Hadd olvassam el neked.Meglátod mennyire tetszeni fog.          " Hepp-    , ha nem hagysz békén," kiáltotta  dühösen Barni-akkora pofont kapsz mindjárt tőlem

Én vagyok az a kakás baba, akit te nem vártál  soha létem nem  angyal ajándéka én készen  jöttem  a  világra , . Szervusz bátyus- jöjj közelebb nem félj sosem bántlak téged, tudom nem vagy barátságos, én pedig meg sokat sírok. Hé- te öregfiú,ne nézz engem mikor mamánk az ölébe vesz mától enyém lett a te volt  cicid ezentúl mar szívhatsz cigit. Nem tudom miért bámulsz furán most én lettem a Thomas király, eddig te voltál az aranyherceg de a trónra most én ültem fel. Nem értem miért sírsz keservesen egy jó szót sem mondtál nekem majd meglátod , de jól kijövünk ez lesz nekünk a nagy feladatunk. Látom bátyám , tested izmos biztos csak  eszel meg tornászol azt hittem hogy csenevész vagy de úgy nézel ki mint egy őrnagy. Szőke hajad mint az angyaloké  nekem nincs egy szál sem a fejemen de holnap vagy,  egy pár hét után nekem is lesz -mondja anyánk. Ne félj ,ételedet nem eszem meg van mamánknál friss édes teje persze, te már többet nem kapsz sok fogad van

Fel-felhangzik bennem egy régi dal, de már fátyolos, torkomat kaparja belső törvények néha  megzavarodnak, ezentúl mar így leszek - karikatúra. Meg- meg pihenek, az idő engedelmes mielőtt a lelkem megzavarodna élve de az emberség ezzel emberesül meg ki tudja, lehet még sejtelmük  sincsen. Percenként kudarcra tanít keservesen nyilván megérezi  szívem:érdességét de tűrve a megnőtt támadási felületet, semmi kétség,itt is győz az ősi törvény. Deleidet nem ismerem s fénylő reggeleid a bágyadt örömök, újabban gyökértelenek, próbálom belakni a percet, aligha sikeres akikkel barátkoznék ijedten menekülnek. De tudom ha kicsit kora is még a záróra más szerepre készül: mind vastagabban párákba bújik próba végett,szabállyal az egynemű híreket váratlanul elpusztítja. Rendes fészkében a testben nem nyugszik még a lélek sem. {W.B.]

Van egy érzésed- nem tettél eleget, van egy érzésed,- mindent megtettél s most itt állsz világodban egyedül lelked s tested kínok közt feszeng. Nem vagy hibás Istenem -értsd meg fájdalmad hangos, süket a gyász-zene, s ha újból forgatnád életed kerekét biztos hős lennél,kislányod előtt. Azelőtt is hős voltál ,Neki a mindene miért történt mindez-valaki tévedett? Lehoznád neki a Napot ,csillagfényeket csak még egyszer simogatnád kezét. Csak még egyszer fognád kacsóját mellyel vidáman ráztad kis játékát sírni sem tudtál ,nem volt könnyed elsírtad már rég ami történt veled. Lelke tisztább volt a fehér galambnál álmában olyan volt mintegy királylány valószínű szép királyfi várta odafenn időnként vissza néz apja felé örömmel . Istenem adj erőt , amennyit csak lehet hogy az apa átvészelje a  hiányérzetet vigyáznak  rá fenn , ha itt lent nem tették adj erőt az apának hogy mindezt elviselje.

Az az erős, ki gyengeségét erőnek nem használja ki az az erős, ki nyugton gyenge, ki nem: sok, de ki: valaki. Az az erős, akinek álmát nem zavarhatja semmi meg, ki, amikor semmije sincs már, örülni tud a semminek. Ki azt mondja: az élet mélyén új világokat rejt a köd, erőnk csak úgy erő, ha jóság a lét szívéhez odaköt. Az az erős, ki elhitetni tudja a sorssal, hogy bukhat, kitől a vágy akárhogy futhat, utána soha nem szalad.. Az az erős, ki gyengeségét erőnek nem használja ki, az az erős, ki nyugton gyenge, ki nem: sok, de ki: valaki!

Saját sorsom bogain gondolkozom nem vagy többé fölöttem hatalom, már nem siratlak éjben, virradatban, esengve nem tárom feléd karom. Fürkészem titkod néma esthomályban bennem s benne, kiben szövöd magad szólítlak jöjj hozzám,mert befogadlak fejem meghajtom s nesztelen is hallak. Reád ismerek, reád ahogy ragyogsz, kísérem lépteid, amíg csak kívánod, lelkednek ezer fátylát bontogatom amíg majd egyszer szívemhez simul. Gyere! Megtörténhet, hogy vakmerő vagy kinek szívén a világ bolondsága forr, minden szavad hamis és lemondóan nézlek, - vádolom egyre kegyetlenséged. [W.B.]

Fenyőcsúcson, messze fent egy szép galamb megpihent, belenézett épp a napba, karcsú szárnyát megmozgatta. Mélyen lent a fa tövében epervirág fakadt szépen, ő a napfényt elkerülte, hűvös árnyék rejtegette.  Havas hegyek szép virága, galamboknak vagyok  királya, hűs árnyékból jöjj ki, kérlek, fordítsd orcád a napfénynek. Illatodat ideérzem,elszédültem, elszédültem már egészen, jöjj, szárnyamra ültetlek én, általviszlek a nap tüzén, Szép beszédű galamb madár, teelőtted nincsen határ, égig szállsz te napsugáron, én meg árnyékban virágzóm. Fúvó szélhez vagy te kötve, megfogódzom én a rögbe. menj utadra szelek szárnyán, vissza se nézz, ne gondolj rám.