Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 A négy hölgy persze, már a vére szerint, kártyás volt, de azért mindegyiknek megvolt külön is a speciális oka, hogy miért bridzsezik és römizik naponta tizenkét órát. A háziasszony közel járt az ötvenhez, és elkeseredését rejtette el e szenvedélyében Kolozsváron tortent a nagy vilagvarosban,ahol rendszer valtas utan is megmaradtak ezek a nemesi szokasok csokevenyei.. Negy hőlgy ,akik rendszeresen talalkoztak hetenkent az ilyen kartya-partikon.  Az első vendégnek nagyon rossz volt a lába és a csípője, viszont asztalnál ülve kitűnően mutatott, főleg ezért szeretett kártyázni. A második vendég rendkívül gazdag volt, de otrombán műveletlen, nem tudott magának a játéknál jobb dolgot kitalálni az unalom ellen. Tetszett neki a hízelgés, amellyel körülvették, mint biztos vésztőt és jól fizetőt. Még fizetni is szeretett ez a boldogtalan nő. Volt benne bizonyos büszkeség, amikor a leszámolásnál hanyagul belenyúlt a retiküljébe. Megcsillant ujján a nagy briliáns. Rá volt írva az orrára, a tokájá

  Fel-felhangzik bennem egy régi dal, de már fátyolos torkomat kaparja, belső törvények néha megzavarnak ezentúl már így leszek - karikatúra.   Meg- meg pihenek, az idő engedelmes mielőtt még lelkem gabalyodik élve, de az emberség ezzel emberesül meg ki tudja, lehet még sejtelme sincsen.   Percenként kudarcra tanít keservesen nyilván megérezi szívem:érdességét, de tűrve a megnőtt támadási felületet, semmi kétség,itt is győz az ősi törvény. . Deleidet nem ismerem s fénylő reggeleid a bágyadt örömök, újabban gyökértelenek, próbálom belakni a percet, aligha sikeres akikkel barátkoznék ijedten menekülnek.   De tudom, ha kicsit kora is még a záróra más szerepre készül: mind vastagabb párákba bújik, próba végett,szabállyal az egynemű híreket váratlanul elpusztítja.  

 Mennek én sietve utánad bár távolra mentél, csodákkal áldott lázas kezed, ragyogva elréved.   Tudom távol vagy,sietek eléd,  de nem vagy már enyém,  meghódolok mindig előtted csak vesd rám tekinteted.   Hosszú az út ,fárad testem, feléd rohan s elfelejtem, amit a ragyogó napfény ad, mert lásd én kezdő vagyok   te éretten,jobban megérted, a vágyat mi elárad melletted, megnyílik lelkem és tudom,   dalomra dallal felelsz érzem hallom hangod és az elég nekem. 

Szép a te feltűnésed az égnek szélén, szép ősi Aton, te, ki legelőször éltél, ha felemelkedsz a keleti ég peremén, szépségeddel minden országot belepsz. Habár fent vagy , lábnyomaid a mi útjaink mert  szép vagy és nagy és ragyogó láng a föld felett magasan,sugaraid átölelik az országokat és mindent, amit alkottál. Te vagy Ré és foglyul ejtsz barátsággal s magadhoz bilincselsz  szereteted által, de te oly messze vagy,és mégis közel sugarad mégis itt van a földön  békésen. Veled boldog az állat a dús legelőn, fa s a növény virágba borul,tündököl mocsara fölé szárnyal a madár,ünnepel, imára emelkednek karok,ha megjelensz.

Amikor Szabó  meglátta Dórát - az egész nő olyan mosolygós, és roppant melegség -, már akkor felmerült benne, hogy megismeri.Szeretni tudna egy ilyen nőt.  Belépett ez a nő a személyzetibe- ő már volt kisegítő egy vendéglőben, mondta; azért jött, mert állást keres, és németül is tud; beszél három nyelvet.    A személyzetis felmérte, megakadt a szeme a mellein.  - Nincs hely - szólott. - Jó napot kívánok.  - Dóra ugyanúgy mosolygott, mint amikor belépett. - Viszontlátásra - köszönt. Nem látszott rajta, hogy le lenne törve.  - Te jó isten, hogy kellene nekem ezzel a nővel találkozni?! Mit tegyek ? Szabó  otthagyta a személyzetist, lesietett az utcára, és megindult a parkon keresztül,ahol  a Dóra egy padon ült, könyvvel a kezében. - Megismer? - Hogyne; maga volt ott a személyzetisnél. Dóra nyújtotta kesztyűs kezét. Volt benne valami kivételes tisztaság.  - Adja meg a címét - mondta Szabó  - Ha tudok valami állást, értesíteni fogom. A nő egyenes nézése vele maradt. És valami l

Alig ismertem férjét, asszonyom csak azt tudom, hogy nagy  a hasa, az imádó persze nem búsul emiatt, ha a szép asszony férje görbe, sánta.. Kedves férje lehet ugyan beszédes, de se Önre sem rám nem  veszélyes állt közöttünk mint egy csúszó féreg s mi vígan csókolóztunk felette. Engem nem is érdekel ,de Önt igen mennyire  butaság aggódni érette esküről beszél, jegygyűrűről,végre könnyeket önt bőven,  csak érette?... Miért önti könnyeit  ilyen semmiért nem szégyen megcsalni az önző férjet, aki testileg és szellemileg is rettenet aki soha nem fogja megérteni Önt asszonyom,a hályog szemével kutat keres mint orv  vadász  a holt vadat, teste idétlen korcs, rövid, kicsinyke s mint óriási hordó ring hasa előtte. Gondos, okos sok terve van neki, mindenki csak jót tud mondani róla, míg cselédek  bokáját csipkedi lázzal de már odébb nem,- a cseléd is  utálja. Elrejti a pénzét meg a cukrot,Öntől sőt a harisnyáját is megfejelné rögtön, boldog, ha pár garast eldugha

Csak szorongunk a csapásoktól folyton dicsérünk kuszaságot nyugtalan életünk földi lazulás, szép emberi érzelmeink, hervadás. S kivilágosodnak vak szemeink türelmesen az irgalmas Világra már nem dicsérjük ősi diadalunk büszke testben csak sorvadunk. Arcunkon puhán torzul a mosoly széltől kiszáradt cserepes ajakkal bölcs Világról értelmet álmodunk, csak ostort fog ránk a szeles vihar. És mindennek megvan a lényege cselekedetteink kárörvendőek, jut is marad is az emberi jóságból, kígyó módra csúszik-mászik élete. Szemünk íriszében harcunk démonai bölcsebbek mint minden szent érzés, ki tudja látjuk- e még a bicegő jövőt ha közöttünk a szavak elgyengülnek. S majd testünk fecsegi léhaságaink fennkölt beszédeink - érthetetlenek, diadalunk már csak csalfa kuszaság bele borzadunk ha mások is értenek./W.B./